Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.

Azt mondták, hogy esett az eso amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.

Egy nap megkérded tolem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert

Ne szeress olyat aki téged nem szeret, szemébe ne nézz hisz úgy is kinevet.Hajtsd le a fejed és úgy menj el mellette.Ő ne is sejtse, hogy te vagy ki érte sír minden este!

Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.

Vannak olyan zugok az emberek szívében, amelyek még nem élnek. Azért költözik beléjük a szenvedés, hogy életre keljenek.

Szemeid vérben forognak,sikítasz valakiért, hogy segítsen. De találd ki mi lesz! Senki sem fog...

Senki sem pótolhatatlan. De amikor pótolni kell valakit, akkor már baj van.

Sírtam és nevettem egyszerre,gyűlöltem és szerettem egyszerre,adtam és elvettem egyszerre,erős és gyenge voltam egyszerre...

Miért az ember az egyetlen állatfaj, amely képtelen felfogni, hogy az élet értelme pusztán boldognak lenni?

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az egy, aki benne van minden csöndben.

Az álmaim nem olyan üresek, mint amilyennek a lelkem tűnik...

A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember megőrül, nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre.

 

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.

Vancsi idézetei, versei:

A szerelem rossz??...Vagy jó?? Nem tudom eldönteni! Ha szeretsz, akkor jó, ha nem, akkor belehalok!

Beszélek a világ 2.legjobb emberével és sírok a világ 3.legjobb embere miatt!

A városban minden ember egyforma csak mi különbözünk, szerelmesek???...Vagy csak mi vagyunk ennyire egyformák???

Honnan tudod ki a barátod? Ha ránézel és mosolyog, mert egy igaz barát mosolya mindent elárul.

Van-e olyan ember akire ránézel mosolyog,rágondolsz mosolyog? S ha szemébe nézel mind2etten mosolyogtok? Van? Akkor ő a barátod!

Mindennek van pozitív oldala Nézd azt s az élet könnyedebben szalad.

Fuss fuss nehogy le maradj Mert a szerelem is szalad

 

Barát az az ember

Kit neked az Isten elrendelt

A barát az ki felnéz rád

És mindig kedves hozzád

A barát az ki meghallgat

Ki halálos ágyadon is látogat

S segíti a gondolat

 

Leginkább a pillangókhoz hasonlítok. Ha megpróbálsz birtokolni, kisiklok a kezeid közül - ám ha szabadon engedsz, örökké hozzád repülök majd!Ha valami megtörténik az életben egyszer, az még lehet véletlen, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz második alkalom, de ha valami már kétszer megtörtént az életben, az már egyáltalán nem véletlen és teljesen biztos, hogy lesz harmadik alkalom is..."

"Azt hittem, változtathatok azon, ami történt, visszafordíthatom, megelőzhetem, ezáltal valahogy megmenthetem azt, amit már réges-rég elvesztettem."

A szerelem alapképlete: az egyik fél a másikban azt szereti mindennél inkább, hogy az a másik éppen őt szereti.

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.

"Az életünk idézetek nélkül nem lehet teljes." ;]

"Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám moslyra gördül akarva, akaratlanul."

Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

"Mekkora az üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot!"

Találok egy másikat aki olyan mint te, "egy második te". Nem hagyom sosem egyedül és mindig vele leszek. Ha már veled nem lehetek. Ő lesz az életem helyetted. Őt fogom csókolni helyetted. "Egy második te" aki törődik velem, "egy második te" akit sosem szerethetek helyetted...

Engem elfeledhetsz, de a percre emlékezz.Mikor odabújtál mellém és magadról megfeledkeztél.

"Boldognak kell lennie, nem számít, hogy milyen áron."

Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.

Ami jó csak van az életben, az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hizlal...

A kívánságok mesébe illők, a vágyak emberekhez.

Az ember nem helyekhez, hanem személyekhez kötődik.

Leginkább a pillangókhoz hasonlítok. Ha megpróbálsz birtokolni, kisiklok a kezeid közül - ám ha szabadon engedsz, örökké hozzád repülök majd!

A szerelemhez legpontosabban illő hasonlat a lázé, hiszen egyik fölött sincsen hatalmunk - sem a hevességét, sem a tartósságát illetően.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.

A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.

A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.

Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.

Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.

Nem én kértem, hogy megszülessek, nem találtam senkit, aki szeretne, és mindig rossz döntéseket hoztam. Most döntsön az élet helyettem.

Sírj, csak sírj, hogy zokogás zuhatag mossa ma tisztára a lélek foltos fodrait.

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom.

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat.

Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.

A széthullott világ fájdalommá és félhomállyá állt össze. (...) Aztán egyszerre iszonyatos, gyomorbavágó fájdalomüvöltés hatolt a fülébe, olyan borzalmas szenvedés kifejezése, amit a legpokolibb tűz, a legrémesebb átok sem tud okozni.

"Furcsa kimondani, de mi van, ha a hibáink alakítják az életünket? Hol lennénk hibák nélkül? Talán sosem lettünk volna szerelmesek, talán nem lennének gyerekeink.. nem lennénk azok, akik vagyunk."

A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen,hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen.

Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.

Gyanítom, hogy ahány ember él a földön, annyi színárnyalata van a boldogságnak is.

Legtöbbször csak egy hajszál választ el a boldogságtól, de ez a hajszál éppen az emberi természet.

Aki boldogtalan sosem volt, az nem tudja megbecsülni a boldogságot.

Az a baj velünk, emberekkel, hogy a boldogságra leginkább csak emlékezünk.

A sikeres ember megkapja, amit akar. A boldog ember örül annak, amit kap.

A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül,de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.

A boldogság gyakran egy olyan ajtón szökik be életünkbe,melyről nem is gondoltuk, hogy nyitva maradt.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.

 

Oldal: Még több..
~ Idéézetek minden mennyiségben..!! :3 ♥ - © 2008 - 2024 - soksokidezetegyhelyen.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat